Ma összezárt a Jobbik-frakció a Gárda mellett, és saját képviselőtársuk ellen. Így foglalható össze az az eset, amelyet a 6-os számú posztban már megírtam, mi szerint Pősze Lajos alelnök summázva úgy véli nem a Gárda és a Budaházy a követendő irányvonal a Jobbik számára.
Persze lehet, hogy ez a látványos "üzenet" az önkormányzati választásoknak szólt csak a Jobbik-frakció részéről, ha viszont valóban komolyan gondolják az irányvonal folyatását úgy szinte bizonyosan második erő semmiképpen, csak egy az ötszázalékos küszöbért hajtó kispárt lesz a radikális tömörülés.
Nem "mszp-sedés", vagy "fideszesedés" jellemezheti tehát a jövő Jobbikát, hanem sokkal inkább "csurkásodás" azaz közel sem fogja tudni megismételni 2010-es választási szereplését, eljelentéktelenedik, majd pedig a megszűnés határára sodródik a nacionalista szervezet.
Pősze nyilatkozata arra kívánt rámutatni: az elmúlt nyolc év semmittevése, és nemzetellenes légköre, valamit elszabaduló bel- és külpolitikai helyzete kellő táptalajt szolgált egy alulról jövő mondhatni a nép ajkán élő csoportosulásnak amely azokat a jelszavakat használta és azokat az eszközöket követelte melyet már akkor hosszú évek óta remélt elsősorban a vidéki társadalom.
A cigánybűnözés szóhasználat, a rend, az erő jelképe azokon a területeken ahol a többségi lakosságot félelemben tartotta a roma népesség kellőképpen ült, és megfelelő hívószóként jelent meg.
A Jobbik szavazók egy másik része - akik viszont közvetlenül nem érezték veszélyben sem egisztenciájukat, sem pedig értékeiket és saját magukat - azért bízott a Jobbikban áprilisban mert úgy vélte az általa amúgy támogatott Fideszt még határozottabb és gyorsabb intézkedések meghozatalára sarkallhatja a kisebbik párt. Ugyancsak fontos szempont volt a szemükben az MSZP "legyőzése" azaz az, hogy húsz év óta először harmadik helyre kerülhet a poszt-kommunista utódszervezet.
Pősze azonban felismerte: a helyzet konszolidálódásával, azzal, hogy a Fidesz-kormány mind egzisztenciálisan, mind pedig bűnüldözés terén képes lehet rendet teremteni az országban okafogyottá válhat a Gárda jelenléte, míg Budaházy személye egy kis számú ultra-csoporton kívül (néhány tízezer fős szavazótárbor) más számára nem hívószó, sokkal inkább az eltávolodást és elidegenedést gerjesztheti a Jobbikkal szemben.
Tehát a kérdés az, hogy a Jobbik a következő négy évben konszolidálódik-e, és elfogadott európai párttá válik amely a parlamentarizmusra helyezi a hangsúlyt, vagy pedig a Gárda támogatása mellett visszazsugordol 5-7 %-os támogatottsági szintre.
A parlamentarizmus híveivel szemben jelentős érv lehet a párton belül, hogy a mostani frakciótagok többsége nem képes, és nem is lesz képes várhatóan konzisztens és konzekvens nemzeti poltika folytatására, egyszerűen egyéni képességeik hiánya miatt sokkal célszerübb lehet a frakciótöbbség számára ha a radikalizmus möge bujva valójában sematizmust képviselve nincs szükség egyéni képességeik használatára.
Elindul-e a Jobbikon belül, és elég életképes lesz-e egy konzervatívabb irányzat, és ha igen akkor mikor konfrontálódik nyiltan a Vona-Novák-Morvay fémjelezte irányvonallal. Azaz sikerül-e elnököt váltania a Jobbiknak pártszakadás és nagyobb botrányok nélkül a következő években, hogy egy másfajta irányt vegyen az alakulat. Ha ez sikertelen lesz, úgy minden bizonnyal elkerülhetetlen a "csurkásodás".
