Az elmúlt évek egyik sikeres politikai fogása volt a suttogó propaganda eszközeinek használata. A sugalmazott, úgymond nép száján élő információk jelentős hatalmat biztosíthattak a fejekben az elmúlt időszakban.
Most, tapasztalhatjuk, hogy nincs ez másképpen az új Orbán-kormány kapcsán sem. A suttogó, munkahelyeken, baráti társaságokban terjedő propaganda - ha csak az utóbbi napok fejleményeit nézzük - elérte azt is, hogy a magasabban kvalifikált középosztály egy része (így példakép a felsőoktatásban dolgozók jelentős része) mára már tényként kezeli azt, hogy a Schmitt Pál által jegyzett Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát már azok is elitéljék és elborzasztónak tartsák akik egyáltalán nem érintettek a politikában, nem követik annak eseményeit, és magát az amúgy felütésnek szánt nyilatkozatot nem is olvasták, tartalmát nem ismerik.
Hasonló a helyzet Kövér László, a fidesz úgymond "főideológusa" esetében is. Kövér személyét az elmúlt két évtizedben az opponens oldal olyan sikeresen fantomizálta, hogy mára úgy vált kvázi szalonképtelenné a köztudatban, hogy erre valójában bármikor is okot adott volna. Gondoljunk csak Gyurcsány Ferenc néhány évvel ezelőtti húzására, amikor egy félreérthető Kövér-nyilatkozatból kovácsolt politikai tőkét saját magának, az akkori ellenzék egyik vezérét pedig hathatós médiatámogatás mellett parkolópályára állította.
Ennek gyümölcse is beérhet a következő napok zúgolódásaival, amikor Kövér Lászlót az Országgyűlés elnökévé választhatják, s mindenféle valódi ellenérv helyett a gerjesztett antiszimpátia lehet urrá - ugyancsak kereskedelmi-televíziós médiahátszélben - az ügyben. Azaz csípőből ítélik el személyét, és tevékenységét jónéhányan - hasonlóan aNemzeti Együttműködés Nyilatkozat kötelező kifüggesztéséhez - anélkül, hogy valójában ismernék azt. Ez is a suttogó propaganda egyik győzelme lehet.
