Több jel is arra utal, hogy nemzeti fordulat készülődik - hogy sikeres lesz-e az már más lapra tartozik - az MSZP-ben. Kérdés: ennek örüljünk-e és valóban értékeljük pozitívan, vagy pedig egy hánykolódó és végső tusáját vívó poszt-kommunista utódpárt végnapjai-e ezek?
Bárhogy is van, a színfalak - és az önkormányzati választás - előtt próbálja szebbé formálni 'hazaárulónak' predesztinált képét az MSZP, amely még nem tette túl magát azon a sokkon, melyet néhány hónapja kapott a Fidesz kétharamadával végződött referendumon.
Ha nemzetpolitikáról és a baloldalról esik szó egy mondaton belül, mindenkinek először a 2004. december 5-i népszavazás jut eszébe, amikor is Gyurcsány (aki egyébként nem-mel szavazott a kettősállampolgársági törvény parlamenti végszavazásán is néhány hete) politikai tőkét kovácsolt a Nem-ekből, amely hozzásegítette későbbi, 2006-os választási győzelméhez az MSZP-t.
Már a 2000-ben, az első Orbán-kormány időszakában elfogadott státuszörvény idején is erős és határozott ingadozás jellemezte a szocialistákat a törvény megszavazása vagy annak ellenzése témakörében. Az akkor Kovács László vezette MSZP csak nehezen, alkuk eredményeként állt végül kötélnek.
A saját maga eljelentkételenedését egyre jobban megéző, de nehezen tudomásul vevő szocialista párt úgy tűnik próbálkozik valamivel. Ez a tény az utóbbi hetek fejetlensége és "teszetoszáskodása" után valami halvány reménysugárként Szili Katalin szájából hangzott el a kulcsmondat amely meghatározhatja a következő, az önkormányzati választásig tartó időszakát, amely eképp hangzott: "Szili: csak a nemzeti baloldali irányzatnak lehet jövője."
Szili Katalin párton belüli perifériális helyzete ugyanakkor mára egyértelmű, gondoljunk csak a nemzeti összetartozás napjára, mikor Szili a szocialista frakcióból egyedüliként vett részt az országgyűlési megemlékezésen. Sőt az sem lehetetlen, hogy a volt házelnök végleg szakít pártjával.
Ennek ellenére, mintegy utolsó szalmaszálként az MSZP, jelenleg igencsak kusza belviszályok által tarkított helyzetében - amely egyébként nagyban hasonlít az elmúlt nyolc év átgondolatlan kormányzati intézedéseihez is - felismerhette annak lehetőségét, hogy megpróbálhatják betölteni a nemzeti baloldal szerepét, az amúgy még üres térben miután a magyar palettán nincs jelen egyetlen jelentős nemzeti szociáldemokrata tömörülés sem.
Ezt a elméletet alátámasztani látszik a fent említett emléknappal párhuzamosan tartott, és igencsak ideológiai és világnézeti kontrasztba került MSZP-s megemlékezés is.
Ma pedig a szocialisták egyik fő szócsöve, a Népszabadság is nemzeti húrokat próbált megpendíteni a maga módján, ügyelve arra is, hogy közben törzsáborát se fordítsa maga ellen: kiverte a biztosítékot - látszólag - az MSZP-közeli lapnál is felvidéki törvényhozás mai alakuló ülése, amikor fő helyen levő írásban "rossz vicc"-ként apposztrofálta a baloldali lap azt a tényt, hogy az ellenzéki Jan Slota pártjának alelnöke, Anna Belousova irányíthatja a jövőben - kormánypárti szavazatoknak is köszönhetően - a kisebbségi ügyekkel is foglalkozó parlamenti bizottságot Pozsonyban.
Kérdések: mennyire lesz és lehet bátor ilyen nemzeti irányzat az MSZP-n belül, mennyiben tudja hitelesíteni magát ezzel a baoldalinak mondott párt, jelent-e ez számukra további támogatottságot, vagy éppen ellenkezőleg a keménymagot haragíthatná magára egy nemzetiesedő MSZP?
